Nincs külön szókincse, alapja az irodalmi nyelv. A szavak, kifejezések megválasztásakor fő szempont az, hogy a hallgató első hallásra megértse a mondanivalót. Takarékosan bánik az idegen szavakkal, neologizmusokkal, archaizmusokkal.

Arányos, logikus felépítéssel és jól követhető tagolással biztosíthatjuk a könnyebb megértést: bekezdések, felsorolások, szám- és betűjelek stb.

Fő követelmény: közérthetőség és tárgyilagosság.

műfajai: alkalmi beszéd, felszólalás, hozzászólás, tárgyalás, előadás , vita

Fontos szerepet kapnak az időszerű vonatkozások (hely- és időmegjelölések, nevek, címek, intézménynevek stb.)

funkciói: tájékoztatás, felhívás

Kerüli a bonyolult, többszörösen összetett mondatokat, hisz az élőszó egyszerűbb, könnyen érthető, rövidebb mondatokat kíván

Szókincsének alapját a köznyelvi szavak adják, de gyakran használ szakszavakat is (pl. jog).+ sajátos kifejezések (pl. ügyfél, panaszos, alulírott, iktat, akta stb.)

Szívesen alkalmaz változatos mondatfajtákat (felkiáltó, kérdő stb.)

Az események, helyzetek és témák gyakori ismétlődése szükségszerűen kialakította egy sajátos szóhasználatot és állandósított bizonyos szokványos kifejezéseket, fordulatokat.

Műfajilag változatos: hír, közlemény, tudósítás, riport, interjú, cikk, kritika stb.

jellegzetes közléshelyzete: az író és a címzett általában nem magánszemély (állami szerv, hatóság, intézmény, állampolgár, fogyasztó stb.)

A közömbös stílusértékű szavakat kedveli: a tárgyilagosság kizárja az érzelmileg, hangulatilag változatosan árnyaló elemek használatát.

Megjelenési formája: élőszó

Pontosságra, egyértelműségre törekszik, ezért szívesen használ összetett mondatokat.

Jellemző vonása e stílusrétegnek a közvetlen hatásra való törekvés. E cél szolgálatában áll az érdeklődést keltő cím valamint az érzelmi hatást keltő eszközök előtérbe állítása

A kijelentő mondatok mellett viszonylag gyakoriak a felszólító mondatok

Szívesen használja az állandósult szókapcsolatokat, a neologizmusokat, mozaikszavakat

tárgyilagosság, személytelenség  E/3., T/1. alakok

Az élőszó miatt erősebb a szövegtagolás, érzékelhetőbbek a kapcsolóelemek. Gyakoriak az előre- és visszautalások, ismétlések, a halmozott mondatrészek, a felsorolások. Kedveli a párhuzamos és az ellentétező szerkesztést. Lehetőleg kerüli a közbevetéseket.

Kedveli a(z): fokozó, nyomatékosító erejű rokon értelmű kifejezéseket, szemléletes képeket, idézeteket, hivatkozásokat

Fontos szerepük van az előre- és visszautalásoknak (névmások, határozószók), a kötőszóknak, az ismétlésnek, hivatkozásoknak