Question 1
Question
Ha erősen sérül a VA-ban a szóráshomogenitás, akkor indokolt robusztus VA alapján dönteni.
Question 2
Question
A VAben 2 szempont között akkor van interakció, ha a két szempont szoros korrelációban van.
Question 3
Question
A többszempontos varianciaanalízis független változóinak folytonosaknak kell lenniük.
Question 4
Question
Két szempont között VA-ban akkor van interakció, ha a két szempont szoros korrelációban van.
Question 5
Question
A főkomponensanalízis feltárja a sok input változó mögött meghúzódó közös komponenseket.
Question 6
Question
A főkomponensek az input változók súlyozott összegei.
Question 7
Question
Főkomponensanalízisben Varimax rotáció után a főkomponensek nem feltétlenül lesznek korrelálatlanok.
Question 8
Question
A varimax rotációval maximalizáljuk a faktorok által megmagyarázott összvarianciát.
Question 9
Question
A főkomponens-elemzés során mindig egyértelműen tudunk dönteni a változók és a komponensek viszonyáról.
Question 10
Question
A főkomponens-analízis egyik célja a változók számának redukciója.
Question 11
Question
Ha a főkomponensek sajátértékei rendre 3,2; 2,1; 1,5; 0,8; 0,3 és 0,1; akkor a három főkomponenset érdemes forgatni.
Question 12
Question
Ha hat input változó esetén az első főkomponens sajátértéke 2, a másodiké pedig 1,2, akkor ezek együtt több mint 50%-ot magyaráznak meg az FA modelljében.
Question 13
Question
A főkomponensanalízis értelmezhető klaszteranalízisként is
Question 14
Question
A kanonikus korreláció-elemzéssel két változócsoport egymással erősen korreláló struktúráját keressük.
Question 15
Question
A kanonikus korrelációk lényegében megmagyarázott varianciák.
Question 16
Question
A kovarianciaanalízis lényege, hogy a szempontváltozók közti interakciókat ki lehet vele mutatni.
Question 17
Question
A kovarianciaanalizis lenyege, hogy az interakciós hatásokat ki lehet vele mutatni
Question 18
Question
A kovariancia-analízisnek nem feltétele a szóráshomogenitás.
Question 19
Question
A kovariancia-elemzés során lényegében parciálást alkalmazunk.
Question 20
Question
Kovariancia-elemzésben korrigált mintaáltagokat hasonlítunk össze.
Question 21
Question
A kovariancia-analízisben a vizsgált változóknak (a csoportosító változót is beleértve) normál eloszlásúaknak kell lenniük.
Question 22
Question
A kovariancia-analízis olyan VA, melynek során egy vagy több kvantitatív változó hatását kiszűrve teszteljük a VA szempontváltozóinak a hatását a VA függő változójára.
Question 23
Question
A klaszteranalízis lényege, hogy eseteket vagy változókat távolságaik alapján homogén csoportokba sorolunk.
Question 24
Question
A Ward-féle módszer egy speciális nemhierarchikus klaszteranalízis.
Question 25
Question
A relokáció olyan nemhierarchikus klaszteranalízis, amelynél a homogenitás növelése érdekében interakiós eljárással cserélgetjük a klaszterek elemeit.
Question 26
Question
A Ward-féle módszernél két klaszter távolságát a klaszterek centroidjainak távolságával definiáljuk.
Question 27
Question
Az agglomeratív hierarchikus klaszteranalízis minden lépésében egyesítünk két klasztert, amelyek valamilyen értelemben egymáshoz a legközelebb vannak.
Question 28
Question
Klaszteranalízisben a centroid egy-egy klaszter átlagvektora.
Question 29
Question
Klaszteranalízisben a legközelebbi szomszéd módszer alkalmazása azt jelenti, hogy mindig a két legközelebbi elem (megfigyelés) kerül egy klaszterbe.
Question 30
Question
Klaszteranalízisben az 1-nél nagyobb sajátértékű klasztereken szoktak relokációt végezni.
Question 31
Question
Klaszteranalízissel homogén változócsoportok is kialakíthatók a változók hasonlósága alapján.
Question 32
Question
A hierarchikus klaszteranalízis egy lépésében vagy egyesítük két klasztert vagy egy új klasztert hozunk létre
Question 33
Question
A determinációs együttható a korrelációs együtthatónál mindig kisebb.
Question 34
Question
A parciális korrelációs együttható legfeljebb 1 lehet.
Question 35
Question
A log-lineáris elemzés a sima khi-négyzet-próbás kapcsolatvizsgálat általánosítása.
Question 36
Question
A B-értékek alapján a konstans tagnak van a legnagyobb hatása a függő változóra.
Question 37
Question
A Beta-értékek segítségével állapítható meg, hogy melyik változónak milyen mértékű hatása van a függő változóra – a többi változóhoz képest.
Question 38
Question
Az ANOVA táblázatból megtudható, hogy a magyarázott variancia-arány, illetve a korrelációs együttható szignifikánsan különbözik-e 0-tól.
Question 39
Question
Az együtthatók táblázatában látható t-érték azt mutatja meg, hogy az adott változó 0 vagy nem 0.
Question 40
Question
Minél nagyobb a reziduális, annál pontosabb a becslés.
Question 41
Question
A lineáris regresszió esetén az eredeti négyzetösszeget bontjuk fel a regresszió által magyarázott négyzetes eltérés összegére és a reziduálisra.
Question 42
Question
Ha az ANOVA táblázatban a SIG-érték 0,05 alatt van, érvényes modellt alkottunk.
Question 43
Question
A determinációs együttható maximuma 1, minimuma -1, mely értékeket függvényszerű kapcsolat esetén érhetünk el.
Question 44
Question
A korrelációs együttható a determinációs együttható négyzete.
Question 45
Question
A magyarázó változók esetében az a jó, ha azok egymással minél szorosabban összefüggnek – így építhető erős és jól magyarázható lineáris modell a függő változóra.
Question 46
Question
Minden diszkrét változó átalakítható DUMMY változóvá.
Question 47
Question
Az együtthatók táblázatának t-értéke és hozzá tartozó szignifikancia arról tájékoztat minket, hogy az adott magyarázó változó együtthatója 0 vagy nem 0 a lineáris regresszió egyenletében.
Question 48
Question
A DUMMY változóknak mindig 2 értéke van.
Question 49
Question
A kovariancia-analízisben a függő változó normalitása az egyik feltétel.
Question 50
Question
A kovariáns változó mindig diszkrét.
Question 51
Question
A szóráshomogenitás feltétele a kovariancia-analízisben egyáltalán nem fontos.
Question 52
Question
A páros összehasonlításokkal csak akkor kell foglalkozni, ha a szóráshomogenitás nem teljesül.
Question 53
Question
A variancia-analízis alapján a fenti elemzésben a csoportok átlagai között szignifikáns különbség van.
Question 54
Question
A VA-ban a páros összehasonlítások közöl a Games–Howell-tesztet kell alkalmazni.
Question 55
Question
A megmagyarázott variancia-arány gyöke a korrelációs hányados.
Question 56
Question
A kovariancia-analízis során a kovariáns változó hatását is figyelembe véve teszteljük csoportok átlagainak egyenlőségét.
Question 57
Question
A korrigált eredmények táblázatában már azok az átlagok kerülnek tesztelésre, melyekben figyelembe vettük a kovariáns változó hatását.
Question 58
Question
A James-próba mindig erősebb, mint a Welch-próba.
Question 59
Question
A Tukey–Kramér-próbának feltétele a szóráshomogenitás.
Question 60
Question
A Brown–Forsythe-teszt akkor is használható, ha az elméleti szórások különböznek.
Question 61
Question
A ferdeség és csúcsosság segítségével tesztelhető a normalitás.
Question 62
Question
KOVA elemzés esetén nagyobb minták esetén a normalitás feltétele elhagyható.
Question 63
Question
A bináris logisztikus regresszióban a függő változó mindig folytonos.
Question 64
Question
A logisztikus regresszióban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a függő változók adott értéke mellett mi a magyarázó változó adott értékének bekövetkezési valószínűsége.
Question 65
Question
Az Omnibus-tesztek megmutatják, hogy mennyire jó illeszkedésű a modellünk.
Question 66
Question
A Cox & Snell-féle mutató elvileg nem éri el az 1-et.
Question 67
Question
A Modell Summary táblázatban található R-négyzetek a modell determinációs együtthatói.
Question 68
Question
Ha a klasszifikációs táblázatok bal alsó és jobb felső sarkában vannak nagy értékek, akkor tudhatjuk, hogy jó modellt találtunk.
Question 69
Question
Az EXP(B) érték akkor negatív, ha a B érték negatív.
Question 70
Question
A klasszifikációs táblázatban lévő értékekből leolvashatjuk, hogy mi a tapasztalati és a modellbéli becsült eredmények egymáshoz való viszonya – hány hibás és hány helyes osztályozás történt a modell segítségével.
Question 71
Question
A logisztikus regresszióban feltétel a függő változó normalitása.
Question 72
Question
A magyarázó változók erős egymással való összefüggése rontja a modell interpretálhatóságát.
Question 73
Question
A Nagelkerke-féle R-négyzet elvi maximuma 1.
Question 74
Question
A logisztikus regresszióban a Modell Summary táblázat első oszlopában a regresszióból számított korrelációs együtthatót olvashatjuk le.
Question 75
Question
A faktorelemzés egyik speciális esete a főkomponens-elemzés.
Question 76
Question
A főkomponens-elemzés során sok változót szeretnénk kevés változó segítségével magyarázni.
Question 77
Question
A faktorelemzésben mindig VARIMAX rotálást kell végezni.
Question 78
Question
Minél magasabb a KMO-érték, annál kevésbé összefüggőek a változóink.
Question 79
Question
A Bartlett-teszt segítségével arról hozhatunk döntést, hogy a változó-szettünk mennyire hasonlít egy teljesen független változó-szetthez.
Question 80
Question
A végső kommunalitások táblázatában a jó modellek esetében általában 0,25-nél nagyobb értékeket szokás elvárni.
Question 81
Question
Rotálás segítségével növelhető a teljes magyarázott variancia-arány.
Question 82
Question
Egy változó 0,249-es kommunalitás alapján kihagyható lenne a modellből, így újabb futtatással kéne újabb faktorstruktúrát feltárni.
Question 83
Question
A klaszterezés célja, hogy a változók között csoportokat alakítsunk ki.
Question 84
Question
A klaszterezés során olyan csoportokat hozunk létre, melyben az egyedek egymásra hasonlítanak, míg a csoportok egymástól általában eltérőek.
Question 85
Question
A k-középpontú elemzés során minden lépésben a két legközelebbi klasztert összevonjuk.
Question 86
Question
A hierarchikus klaszterezés során több klaszterszám esetére is kérhetünk megoldást.
Question 87
Question
Amennyiben a klaszterezést a változókon hajtjuk végre, úgy a faktorelemzéshez egy rokon módszert dolgozhatunk ki.
Question 88
Question
A csoportok kialakításakor fontos kérdés az egyedek közötti távolságok mérése.
Question 89
Question
Minél nagyobb a Silhouette-mutató, annál jobb a klaszterezettség.
Question 90
Question
A relokáció megállítására csak egyfajta kritérium létezhet.
Question 91
Question
A hierarchikus klaszterezés mindig jobb eredményt ad, mint a k-középpontú.
Question 92
Question
Klaszterezés során sosem szabad standardizálni a változókat.
Question 93
Question
A variancia-analízis során feltétel a csoportok függetlensége, illetve a független egyedkiválasztás.
Question 94
Question
Az intraklaszter-korreláció (ICC) segítségével kihagyhatunk egyedeket az elemzésből.
Question 95
Question
Az átlagok összehasonlításának bármely eljárása során fontos szempont ellenőrizni, hogy a mintánkba került egyedek válaszai mennyire függetlenek egymástól.
Question 96
Question
Amennyiben egy kezelés előtt vagy után nézünk egyedeket, úgy ezt az elemzési metódust fogjuk mindenképpen használni, hiszen a két mintánk összefügg.
Question 97
Question
Ha a csoportjainkban egymással összefüggő mintavételezés feltételezhető, akkor korrigálva (csökkentve) a szabadságfokot, robusztus eljárást nyerhetünk.
Question 98
Question
A robusztus eljárások sajátossága, hogy a hagyományos eljárások feltételeinek bizonyos szintű sérülése esetén is megbízható eredményeket adnak.
Question 99
Question
Az átlagokat összehasonlító hagyományos eljárások feltétele a normalitás.
Question 100
Question
ICC futtatásakor a szóráshomogenitás feltétele nagy minták esetén elhagyható.
Question 101
Question
A kétmintás t-próba esetén a Welch-féle d-próba szintén szabadságfok-korrekciós robusztus eljárás.
Question 102
Question
A Levene-teszt a szóráshomogenitás eldöntésére szabadságfok-korrekciós robusztus eljárás.
Question 103
Question
Az egymintás t-próba esetén robusztus teszt a Wilcoxon-próba is, mely szintén szabadságfok-korrekciós módszer.
Question 104
Question
A szabadságfok-korrekciós eljárásokban csak formálisan csökkentjük az esetszámokat, valójában nem törlünk elemeket a mintából (tehát trimmelést nem végzünk).
Question 105
Question
A változók közötti összefüggések nem az intraklaszter-korrelációs eljárást igénylik, hiszen az a mintabéli egyedek összefüggése esetén segít a pontosabb következtetés megalkotásában.
Question 106
Question
A design-mutató 2 alatti értékei esetén nem kell szabadságfok-korrekciót végrehajtani.
Question 107
Question
Az ICC növekedésével a design- mutató csökken.
Question 108
Question
A diszkriminancia-analízis (DA) során csoportokat szeparálunk egymástól.
Question 109
Question
Minél nagyobb a Wilks-féle lambda értéke, annál jobb a szeparálásunk.
Question 110
Question
A DA során olyan függvényeket határozunk meg, melyek egyben tartják a populációt.
Question 111
Question
A DA során azok a függvények, melyek szeparálnak, mindig lineárisak.
Question 112
Question
A Wilks-féle lambda-érték egy fordított determinációs együtthatóként értelmezhető.
Question 113
Question
Amennyiben „n” darab csoportunk van, úgy „n” függvény mindenképpen elegendő a szétvágásukhoz.
Question 114
Question
A logisztikus regresszió során is diszkrét változókat azonosítunk, de amíg ott a bekövetkezések valószínűsége a kérdés, addig itt a csoportok szeparálása, elkülönítése.
Question 115
Question
A DA során a függő változó mindenképpen folytonos.
Question 116
Question
A sajátértékek segítéségével megállapítható, hogy melyik függvénynek van nagyobb szeparáló ereje, képessége.
Question 117
Question
A Wilks-féle lambda SIG-értéke mutatja meg, hogy mely változó segítségével lehet a csoportokat szignifikánsan elkülöníteni.
Question 118
Question
A DA csak bináris változókra alkalmazható.
Question 119
Question
a k-középpontú klaszterezés egyfajta ellenőrzésére használhatjuk a DA-t.
Question 120
Question
Minél nagyobbak a reziduálisok, annál jobb a modell illeszkedése.
Question 121
Question
A modell illeszkedését khi-négyzet statisztikával ellenőrizzük.
Question 122
Question
Minél nagyobb a szignifikancia értéke a modellben, annál inkább hajlamosak vagyunk azt elfogadni.
Question 123
Question
A loglineáris modellben folytonos változók közötti kapcsolatokat keresünk.
Question 124
Question
A loglineáris modell lényegében a khi-négyzet-próba általánosítása.
Question 125
Question
Független események együttes bekövetkezésének alószínűsége a külön-külön vett bekövetkezési valószínűségek összege.
Question 126
Question
Az interakciók számának csökkentése mellett szeretnénk a loglineáris modellezésben minél jobb illeszkedést elérni.
Question 127
Question
Amennyiben minden interakciót és marginálist figyelembe veszünk, úgy olyan modellt írhatunk fel, melyben a reziduálisok maximálisak.
Question 128
Question
A loglineáris modellben általában kettőnél több kategória-változó kapcsolatát igyekszünk leírni.
Question 129
Question
A loglineáris modell illeszkedését is ANOVA táblázattal ellenőrizzük.