Fogalmak

Pregunta	Respuesta
A hódítások következménye	1. Nem megfelelő irányítás. 2. A rabszolgák számának növekedése. 3. A paraszti réteg szegényedése, antik proletariátus megjelenése. 4. A parasztság nem tudja művelni földjét, elveszíti azt és nem katonáskodhat. 5. A hadsereg létszáma csökken.
Rabszolgatartás	A győztes hadjáratok miatt nő a számuk. Könnyen és olcsón lehetett rabszolgához jutni, ezért romlott a bánásmód, ami a rabszolgafelkelések egyik tényezője volt. A paraszti munkaerő pedig egyre inkább elértéktelenedett.
Paraszti munkaerő	A háborúk miatt rengeteg parasztcsalád tönkrement, s veszítette el földjét. Az eladósodott, majd földjüket elveszített parasztok Rómába költöztek, hogy ott keressenek megélhetést. Kialakult egy új társadalmi réteg, az antik proletariátus.
Antik proletariátus	Új társadalmi réteg, melyet az elszegényedett parasztok alkottak, akik a városokba költöztek, hogy alkalmi munkát találjanak. Pénzszerzés céljából politikai jogaikat, tehát szavazataikat is áruba bocsátották.
Hadsereget érintő problémák	A paraszti réteg válsága a társadalmi mellett katonai probléma is volt egyben, Rómában ugyanis csak a földdel rendelkezők vállalhattak katonai szolgálatot. Mivel azonban a fronton harcoló katonák sokszor elvesztették földjeiket, így csökkent a sereg létszáma
Tiberius Gracchus	Katonaként felismerte a hadsereg utánpótlási nehézségeit. Célja az volt, hogy az elszegényedett parasztokat földhöz juttassa. A föld az ager publicus-ból zármazott. A senatori rend ellenezte a kísérletet.
Ager publicus	Jelentése közföld. Az olyan földterületet értjük alatta, ami az állam tulajdonában volt. Ezeket a földeket rendszerint a patríciusok vették bérbe saját használatra.
Caius Gracchus	Tiberius öccse volt, igyekezett folytatni fivére földreform-programját. Célja az volt, hogy a földnélkülieket letelepítse a provinciákban, gabonát osztott, az itáliai szövetségeseinek polgárjogot adott.
Néppárt	A nép védelmezőjeként lépett fel, s célja az volt, hogy a gazdagabb réteg helyett a nép érdekeit szem előtt tartva vezessen be reformokat, s a senatussal szemben a népgyűlés és a néptribunusok vezető szerepét erősítette volna.
Népgyűlés	Minden római polgár a tagja lehetett, kezdetben azonban csak a patríciusok számítottak polgárnak, így politikai jogokkal is csak ők rendelkeztek. Rómában többféle népgyűlés működött. A vagyoni alapon szervezett népgyűlésen választották a fontosabb tisztségviselőket.
Néptribunus	Első plebejus tisztség, ami a plebejusok érdekeit védte.Személyében sérthetetlen volt, tehát nem lehetett neki ártani, illetve vétó joga volt, azaz megvétózhatta (érvényteleníthette) a plebejusokat sértő törvényeket, intézkedéseket.
Optimaták	A Néppárttal szembeni csoportosulás. Nevük az „optimus”, azaz a legkiválóbb szóból származik. Ők a hagyományos vezetést akarták megőrizni, vagyis hogy a két consul mellett a senatus mondja ki a döntő szót.
Marius	Ő találta meg a megoldást a katonai utánpótlás gondjára. Keresztülvitte, hogy az ősi szokástól eltérve vagyontalan proletariusokkal tölthesse meg seregét. A katonák zsoldot kaptak, részesedést a zsákmányból, valamint 16 év szolgálat után birtokot.
Sulla	Polgárháborúban legyőzte Mariust, majd Kr. e. 82 és 79 között diktatúrát valósított meg.
Az első triumvirátus	Kr. e. 60-ban létrejött szövetség Crassus Pompeius és Caesar között, melynek célja az volt, hogy a vezető tisztségeket magukhoz ragadják.
Crassus	Crassus kapta meg a keleti részeket, így Syriát.
Pompeius	A nyugati részeket, Hispaniát kapta meg.
Caesar	Caesar először consul lett, majd Gallia provincia helytartója (proconsul) lett.
A triumvirátus felbomlása	Crassus halálával bomlott fel Kr. e. 49-ben. Pompeius pedig Caesar növekvő erejétől tartva a senatus oldalára állt.
Caesar és Pompeius harca	Caesar sorra legyőzte Pompeius seregeit, aki Görögországba menekült. Itt Caesar Kr. e. 48-ban Pharszalosznál döntő vereséget mért vetélytársára. Pompeius ezután Egyiptomba menekült, de rövidesen meggyilkolták.
Caesar hatalmának alapja	A hadsereg és a tisztségei
Caesar tisztségei	1. consul 2. praetor 3. Örökös dictator. 4. Cenzor. 5. Pontifex maximus
Consul	Az állam élén állt, övé volt a legfőbb politikai hatalom. Békeidőben a városállamot irányította, háború esetén pedig a hadsereget.
Praetor	A consulok helyettesei voltak, s feladatuk a városi rend fenntartása és a bíráskodás volt. Számuk kezdetben egy, majd nyolc lett.
Dictator	A consul nevezte ki rendkívüli vészhelyzet esetén. A megbízatás maximum hat hónapra szólt, s a betöltő később sem volt felelősségre vonható (jogosan kapott hatalmat). Hatásköre korlátlan volt, a saját belátása szerint hozhatott döntéseket, aminek mindenki köteles volt engedelmeskedni.
Cenzor	A cenzorok végezték a vagyonbecslést, a római lakosság öt vagyoni csoportba való besorolását és az adókivetést.
Pontifex maximus	A legfőbb papi hivatal, a vallás irányítója, főpapja. A főpap vezette az időszámítást, az évkönyvírást és a naptárat.
Caesar reformjai	Társadalmi különbségek csökkentése: földosztás a nincstelenek egy részének, ingyen gabona osztása, szórakozás a plebejusoknak, az adósságok egy részének elengedése. A birodalom egységesítése: értékálló egységes aranypénz és Julianus naptár bevezetése (Pontifex maximusként tehette meg).  Katonasággal kapcsolatos intézkedések: római polgárjog néhány korábbi provinciának. → A katonák nem tudtak visszaélni hatalmukkal. A veterán katonák Itáliához közeli letelepítése. → Így könnyen újra behívhatók lettek. A hatalom erősítése: a senatus tekintélyének csökkentése. → A taglétszámot 900 főre emelte, s tagjai közé provinciabeli előkelőket is meghívott (hozzá voltak hűek).
Caesar uralmának vége	Egy köztársaságpárti összeesküvés során fogadott fia, Brutus és Cassius vezetésével Kr. e. 44. március 15-én megölték

Siguiente

Descripción

Resumen del Recurso

Similar

	Creado por Martin Hauser hace casi 2 años