Questão
Budán jártam vásárban
Ha igazán nagy vásárt akarsz látni, akkor [blank_start]Kisboldogasszony[blank_end] napja [szeptember 8.] táján látogass Budára! Ekkor két álló hétig tart a sokadalom. Messze földről jönnek a kereskedők, hiszen még [blank_start]vámot[blank_end] sem kell fizetniük. A városfalon belülre [blank_start]pirkadattól sötétedésig[blank_end] lehet bejutni a kapukon át. Így szabályozza ezt Buda jogkönyve, mely városi életünk törvényeit tartalmazza.
Ilyenkor az egész város egy nagy vásártérré válik. A szokott piachelyeken kofák kínálják áruikat meghatározott rend szerint és számban. Mivel városunkat német és [blank_start]magyar[blank_end] egyaránt lakja, jogkönyvünk gondoskodik arról, hogy mindkét nép árusai helyet kapjanak. Itt a zöldséges kofák rakodtak ki, ott a [blank_start]tejesek[blank_end] mérik a túrót, tejet, tejszínt, sajtot. S bár sok budainak van kis kertje a környéken, a bab, lencse, [blank_start]káposzta[blank_end] azért kelendő portéka. Emitt libát, kacsát, kismalacot vehetsz, kissé távolabb vadhúst és halat árulnak. Ott pedig a sókofák rakodtak ki. De vigyázz, nehogy az erszénymetszők megszabadítsanak a pénzedtől!
A helyi kereskedők kőboltíves üzletei [blank_start]az utcára[blank_end] nyílnak. Ők nagyban árulnak posztót, bőrárut, szőrmét, de vehetsz itt ékszert, és válthatsz pénzt is. Az alkalmi árusok pecsenyét, friss vizet, halat kínálnak.
[blank_start]A Főtéren[blank_end] van aztán a nagy forgatag. A távoli tájak minden kincse gazdát keres. Posztó, selyem, fűszerek, kardok, kések, páncélok, faáru és bőrcsizma – felsorolni sem lehet, mi minden van itt.
Figyeld csak azt a csődületet! [blank_start]Két kofa[blank_end] kapott hajba az imént. Büntetésük a jogkönyv szerint az, hogy a perpatvart kezdeményező viheti a [blank_start]„civakodás tégláját”[blank_end]. A hátára vetve kell ezt a követ a városon végigvinni, a sértett asszonyság pedig a háta mögött halad, és egy bottal bökdösi. De nem nevethet, nem gúnyolódhat ő sem, mert akkor helyet cserélnek.
Questão
A forgatagon kívül
Gazdag város a miénk, sok módos [blank_start]polgár[blank_end] lakja. Adójukból telik a városfalak felújítására, [blank_start]ispotály[blank_end]* és orvos fenntartására. Van vágóhídunk, fürdőnk, sőt [blank_start]„szemétgrófunk”[blank_end] is. Az ő dolga a hulladék elszállíttatása, a tisztaság vigyázása.
A polgárok nagy ünnepe [blank_start]Szent György[blank_end] napja [április 24.]. Minden évben ezen a napon, a reggeli nagymise és a déli harangszó között választják meg közfelkiáltással a városi elöljárókat – a [blank_start]bírót és az esküdteket[blank_end]. Utóbbiak fele magyar, fele német, a bírót meg hol ebből, hol abból a népből állítják.
Látod, a polgárok házai [blank_start]kőből, téglából, fából[blank_end] épültek. Mindnek kis kútja, pincéje is van. Ablakaikat gyakran fatáblák fedik és rácsok védik.
Vándor, ha megszomjazol, a [blank_start]városi kutakból[blank_end] ihatsz, vagy betérhetsz egy kocsmába. Vigyázz, nehogy kockázáson kapjanak, mert azért [blank_start]büntetés[blank_end] jár! Este pedig nézz a lábad alá, mert a szennycsatornák szerte kanyarognak, míg a falakon kívülre nem érnek. Jobb, ha ilyenkor inkább aludni térsz, mert az éjjeli őrök zárkába dugnak, ha [blank_start]hangoskodsz[blank_end]!